Egy életpálya szép lezárása

Augusztus 18-án Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést kapott a Batthyány Lajos Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola nyugdíjba vonuló igazgatója, Makányné Óvári Éva. Az elismerést augusztus 20-a alkalmából a Pesti Vigadóban ünnepélyes keretek között adták át.
Négy évtizedes pedagógusi pályát zárt le Makányné Óvári Éva igazgatónő, aki 1977-ben kezdő magyar – orosz szakos tanárként került Kiskunfélegyházára, a Batthyány Lajos Általános Iskolába. Szolgálati ideje legnagyobb részét is itt töltötte, s bár a sors úgy hozta, hogy közben Kunszálláson és Jánoshalmán is dolgozott, a szíve mégis ide húzta, így 2007-től két cikluson keresztül igazgatói pozícióval fejezte be ezt a hosszú pályát.
A Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésre való előterjesztés – amiről júliusban értesült –, váratlanul érte, s ahogy beszél róla, érezhetően még most is a hatása alatt van. – Ez egy olyan erkölcsi elismerés, mely felett mai napig nem tudok napirendre térni – meséli. – Szép lezárása hosszú pályafutásomnak, melyet úgy gondolom, hogy rajtam kívül sokak megérdemelnek, de most engem ért a megtiszteltetés. S bár a javaslattevő kiléte nem ismert számára, nagyon hálás azért, hogy munkásságát erre érdemesnek találják.
– Nem kell azt hinni, hogy az ember pótolhatatlan, amikor itt az ideje, el kell menni nyugdíjba – vallja a leköszönő igazgatónő. – Hiszen idővel az ember lassul annak ellenére is, hogy folyamatosan tanultam, és átképeztem magam a folyton változó követelményeknek megfelelően. Sokan megfáradva, és csalódottan hagyják ott a pályát, de bennem semmiféle csalódottság sincsen, hiszen a munkám sok mozgásra, és megújulásra is adott lehetőséget.
– Jánoshalmán, azáltal hogy egyházi iskolában tanítottam, egészen másfajta lelkületet ismertem meg. Beilleszkedve a reggeli áhitatokba rengeteget kaptam, és igyekeztem visszaadni a gyerekeknek. Itt a Batthyányban is sok nehézséggel kellett megküzdeni, sokszor a kollégákat erkölcsileg is próbáltam támogatni, segíteni – idézi fel az olykor küzdelmes időszakokat a nehézségek ellenére is mosolygós pedagógus. S mivel életszemlélete szerint mindig arra törekedett, hogy hasznára váljon a gyerekeknek, igyekezett azt az egyensúlyt megtalálni, hogy a társadalom részéről egyre növekvő kihívások mellett az anyagi lehetőségekhez alkalmazkodva olyan közösségi életet alakítson ki, amire a gyerekeknek szüksége van ahhoz, hogy a gyerektársadalom ne essen szét egyedekre, mindamellet, hogy az emberi kapcsolatok, mint a türelem, a fegyelmezettség, a tisztelet megadása már megkopott a régi erkölcshöz képest.
A hivatás szeretete nem hagyja el Éva nénit a nyugdíjba vonulása után sem, és bár sok elvégezetlen feladat, kiolvasatlan könyv várja otthon, az iskolába mindig szívesen fog visszatérni. Ez a kitüntetés pedig a legnagyobb elismerés a pályáján, hiszen olyan emberek között ülhetett a Vigadóban, akik nagyon sokat tettek le az asztalra, és akik közé tartozni igazán nagy megtiszteltetés.
K.G.
Forrás: felegyhazikozlony.eu

A hozzászólások le vannak tiltva.