Kiskunfélegyházi Batthyány Lajos Általános Iskola

Továbbtanulással kapcsolatos szakmai napon vettek részt a tanulók október 27-én
osztályfőnökük és kísérőjük vezetésével. Különböző szakmákkal kapcsolatos videókat
tekintettek meg a nyolcadikosok, illetve a továbbtanuláshoz kapcsolódó kérdőíveket töltöttek ki papír alapon és online felületen. Minden osztály volt üzemlátogatáson, többek között ellátogattak a Félegyházi Tejüzembe, a Fornetti félegyházi gyárába és a Tűzoltóságra is, ahol betekintés kaphattak, hogy hol milyen munka folyik.

Október 20-án tartotta ünnepi ülését a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés a Lakitelek
Népfőiskolán. A rendezvény egyik fő apropója az 1956-os forradalmi megemlékezés volt, de ez alkalommal adták át a megyei kitüntető díjakat is.
Az ünnepségen prominens vendégek is részt vettek, többek közt Lezsák Sándor, az
országgyűlés alelnöke, Kovács Ernő kormánymegbízott, Rideg László a Bács-Kiskun
Megyei Közgyűlés elnöke, Rausch Sándor alelnök, dr. Kovács Endre Miklós megyei
jegyző, dr. Bankó Ágnes megyei aljegyző, Szemereyné Pataki Klaudia Kecskemét
polgármestere, valamint a kitüntetettek és hozzátartozóik, a megye igazgatási, társadalmi,
egyházi és gazdasági vezetői, a megye településeinek polgármesterei, a megyei közgyűlés
tagjai és a külső bizottságok tagjai.
Az ünnepi műsor részeként népdalokat adott elő a Dusnoki Igazgyöngy és
Hagyományőrző Népdalkör, valamint énekelt a kiskunfélegyházi Batthyány
Lajos Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola felső tagozatos kórusa. Az
1956-os forradalom és szabadságharcra emlékezve Nagy Gáspár Láthatatlan
kőre vésem és Tóth Bálint Magyar Litánia című versét szavalta el Körtvélyesi
Zsolt színész. A műsor zárásaként a Mayossa Hagyományőrző Egyesület adott
elő fergeteges és látványos rábaközi, dél-alföldi és pálpataki táncokat.
Produkciójukat a Szabó Zoltán és barátai című zenekar kísérte.

Forrás: felegyhazikozlony.eu, baon.hu, Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat
Fotó: Bús Csaba

Négy évtizedes pedagógusi munkája elismeréseként Magyar Arany Érdemkeresztet kapott Makányné Óvári Éva. Kitüntetése kapcsán beszélgettek a nyugdíjazása előtt álló tanárnővel, a kiskunfélegyházi Batthyány Lajos Általános Iskola leköszönő igazgatójával.

Olvasd tovább →

Augusztus 18-án Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést kapott a Batthyány Lajos Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola nyugdíjba vonuló igazgatója, Makányné Óvári Éva. Az elismerést augusztus 20-a alkalmából a Pesti Vigadóban ünnepélyes keretek között adták át.
Négy évtizedes pedagógusi pályát zárt le Makányné Óvári Éva igazgatónő, aki 1977-ben kezdő magyar – orosz szakos tanárként került Kiskunfélegyházára, a Batthyány Lajos Általános Iskolába. Szolgálati ideje legnagyobb részét is itt töltötte, s bár a sors úgy hozta, hogy közben Kunszálláson és Jánoshalmán is dolgozott, a szíve mégis ide húzta, így 2007-től két cikluson keresztül igazgatói pozícióval fejezte be ezt a hosszú pályát.
A Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésre való előterjesztés – amiről júliusban értesült –, váratlanul érte, s ahogy beszél róla, érezhetően még most is a hatása alatt van. – Ez egy olyan erkölcsi elismerés, mely felett mai napig nem tudok napirendre térni – meséli. – Szép lezárása hosszú pályafutásomnak, melyet úgy gondolom, hogy rajtam kívül sokak megérdemelnek, de most engem ért a megtiszteltetés. S bár a javaslattevő kiléte nem ismert számára, nagyon hálás azért, hogy munkásságát erre érdemesnek találják.
– Nem kell azt hinni, hogy az ember pótolhatatlan, amikor itt az ideje, el kell menni nyugdíjba – vallja a leköszönő igazgatónő. – Hiszen idővel az ember lassul annak ellenére is, hogy folyamatosan tanultam, és átképeztem magam a folyton változó követelményeknek megfelelően. Sokan megfáradva, és csalódottan hagyják ott a pályát, de bennem semmiféle csalódottság sincsen, hiszen a munkám sok mozgásra, és megújulásra is adott lehetőséget.
– Jánoshalmán, azáltal hogy egyházi iskolában tanítottam, egészen másfajta lelkületet ismertem meg. Beilleszkedve a reggeli áhitatokba rengeteget kaptam, és igyekeztem visszaadni a gyerekeknek. Itt a Batthyányban is sok nehézséggel kellett megküzdeni, sokszor a kollégákat erkölcsileg is próbáltam támogatni, segíteni – idézi fel az olykor küzdelmes időszakokat a nehézségek ellenére is mosolygós pedagógus. S mivel életszemlélete szerint mindig arra törekedett, hogy hasznára váljon a gyerekeknek, igyekezett azt az egyensúlyt megtalálni, hogy a társadalom részéről egyre növekvő kihívások mellett az anyagi lehetőségekhez alkalmazkodva olyan közösségi életet alakítson ki, amire a gyerekeknek szüksége van ahhoz, hogy a gyerektársadalom ne essen szét egyedekre, mindamellet, hogy az emberi kapcsolatok, mint a türelem, a fegyelmezettség, a tisztelet megadása már megkopott a régi erkölcshöz képest.
A hivatás szeretete nem hagyja el Éva nénit a nyugdíjba vonulása után sem, és bár sok elvégezetlen feladat, kiolvasatlan könyv várja otthon, az iskolába mindig szívesen fog visszatérni. Ez a kitüntetés pedig a legnagyobb elismerés a pályáján, hiszen olyan emberek között ülhetett a Vigadóban, akik nagyon sokat tettek le az asztalra, és akik közé tartozni igazán nagy megtiszteltetés.
K.G.
Forrás: felegyhazikozlony.eu Olvasd tovább →

A Batthyány Lajos Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola közel száz fővel táborozott Zánkán, a magyar tenger partján. Az előző évekhez hasonlóan a táborozókat gazdag programok várták. A kísérő pedagógusok gondoskodtak arról, hogy az idén se unatkozzanak a gyerekek. A tábori megnyitó után másnap Sümegen a várban lovagi tornán vehettünk részt, Keszthelyen megpihentünk a kastély parkjában.
A harmadik napon vitorláztunk Tihanyban, majd a bátrabbak a kalandpark kötelein sétálhattak, ahol a nebulók ügyesen csattogtatták karabinereiket. A strandolás és a vacsora után irány Badacsony. Hajóra szálltunk, mely a Balaton közepébe vitt bennünket. Hangosan szólt a zene, kicsik és nagyok együtt ropták a táncot. A következő napon a Cuha-patak árnyas fái frissítően hatottak ránk. Másnap így újult erővel tudtuk a pedált tekerni a tó partján, míg a többiek a gokartok kormányait tekerték vidáman. Este a kertmozi fövenyén nyújtottuk ki megfáradt lábainkat.
Eljött a hazautazás napja, és bobozással búcsúztunk el a tó partjától.

Fotó és szöveg: Bense Zoltán